A tél vége, a tavasz kezdete már az ókori népek számára is jelentős ünnep volt. Vélhetőleg a nagy lakomák, dorbézolások miatt a kereszténység elterjedésével az ünnep eltűnt, s csak a középkorban éledt újra. A farsang a vidámság ünnepe, nem kötődik a keresztény liturgiához, ekkor sokkal inkább a néphagyományok erősödtek fel. Legtöbb fiatal pár ekkor tartotta az esküvőjét. A vízkereszt utáni első vasárnap innen eredő neve: menyegzővasárnap volt. Farsang utolsó vasárnapja, a farsangvasárnap, vagy vővasárnap, amikor a szokás szerint az ifjú férj az após kontójára fogyaszthatott a kocsmában. A leányok bokrétát adtak a szívük választottjának, amit az a kalapjára tűzött. A farsangvasárnapot nevezhetjük még csonthagyóvasárnapnak, ötvenedvasárnapnak, sonkahagyóvasárnapnak, hathagyóvasárnapnak, kilencben hagyó harmad vasárnapnak, de sokan ismerik piroskavasárnapként, vővasárnapként, sardóvasárnapként, vagy vajhagyóvasárnapként is.
Hétfőn, a farsang farkának középső napján tartották az asszonyfarsangot. Ezen a napon a hölgyek korlátlanul fogyaszthattak alkoholt, nótázhattak, és férfi módra mulatozhattak. Ezután húsvétig már tilos volt mulatozni, táncolni és esküvőket sem lehetett tartani.
A húshagyókedd a farsang, és egyben a farsang farkának utolsó napja. Ez a farsangtemetés időpontja, de ismerhetjük húshagyási kedd, farsangkedd, madzaghagyókedd néven is. Ezen a napon égették el a szalmából készített kiszebábot, amely a telet jelképezte. A téltemetés ilyen hagyománya főként a sokacoknál maradt fenn. Mohácson a farsangi koporsót a sötétben máglyán égetik el. Ennek ősibb hagyománya a dőrejárás, amely a természet felélesztését, a tavaszvárást megjelenítő bolondozó mítoszjáték csak férfiak szereplésével. Ilyenkor volt a legény- és leányavatás próbája, a fiatalasszonyok és leányok életvesszővel való ütögetése, az állatok körülfüstölése.
A farsangi néphagyományok között különféle népi játékok is elterjedtek. Így például a Cibere vajda és Konc király versengése, vagy a legények ügyességi erőpróbái. Ez gyakran zálogkiváltással, öleléssel, csókkal végződött.
A hagyomány szerint húshagyókedden tilos volt dolgozni, nehogy megbetegedjenek. Egyes vidékeken meg tilos volt lustálkodni, mert akkor nyáron lesznek betegek. Korán keltek, vetettek, kenyeret sütöttek. Még esős időben is megmetszették a szőlő négy sarkát.
Ez a nap időjóslónap is volt, mert a gazdák megfigyelték, hogyha csillagos az ég, akkor egész évben sok tojást tojnak a tyúkok. A húshagyókeddi napsugár bő évet ígér.
A farsang farkán több gonoszűző, tisztító, termésvarázsló szokás volt. Az iskolás fiúk jókívánságokkal házról-házra jártak, sárdóztak. A tuskóhúzás nagy zajjal járt, a legények végighúzták a falun, s a
férjhez nem ment lányok ajtajához, kapujához kötötték. A kongózás a vénlánycsúfolás módja, amikor különféle rigmusokat hangoztatva fazekakkal, kolompokkal zajongtak az el nem kelt lányok udvarán.
Húshagyókeddet követte hamvazószerda, amely már a húsvét előtti 40 napos nagyböjt kezdete, és húsvétvasárnapig tart.
De most még „itt a farsang, áll a bál”, mulassunk, maskarázzunk, s ki ne hagyjuk a farsangi fánkot! Aki teheti, gyönyörködjön a velencei, vagy a riói karnevál művészi igényű jelmezeiben, legalább felvételről!
készült: internetes források felhasználásával