A magyar néphagyomány ezen a téren rendkívül színes, tulajdonképpen ahány falu, annyi népviselet. Sok közülük világhíres, a kalotaszegit, mezőségit, rábaközit mindenki ismeri, s a matyó és a kalocsai minták bekerültek a Hungaricum gyűjteménybe. Ez utóbbi például olyan részlet gazdag, kidolgozott, hogy sokszor egy élet munkája van mögötte.
A falusi népviselet árulkodik annak viselőjéről, élethelyzetéről, családi, társadalmi státuszáról. Például a hagyomány szerint az idősebb emberek egyre sötétebb ruhákba öltöztek, vagy az eladósorban lévő menyecske, fiatalasszony, s az özvegy is felismerhető volt a viseletről.
Az ócsai hagyomány szerint három gyermek, vagy negyven év felett barnára váltották a ruha színét. A házasság után az első gyermek megszületéséig fehér színt viseltek, a lányok hajukat egy fonatban hordták, majd amikor eladósorba kerültek, koszorúba fonták.
A népviselet a polgári társadalmak és az ipari fejlődés következtében megváltozott, az emberek a kivetkőzés óta nem követik a korábbi hagyományokat. Mára ez a szokás ritkaságszámba megy. Napjainkban már annak is örülnünk kell, ha egy-egy hímzés, vagy motívum megjelenik az ingen, a pólón. Egyre inkább a hagyomány megismertetése, tisztelete a legfőbb cél, ezzel is ápolva, megőrizve az ifjabb nemzedék számára, hiszen ez a magyar kultúránk szerves része.
Újbuda 60+ Program
készült: internetes források felhasználásával
