A farsang bajor-osztrák jövevényszó, szinonimái a maszkabál, jelmezbál, álarcosbál. A nagy mulatságokra utal, amelyek megelőzik a böjti időszakot.
A maskara olasz eredetű szó, ami a mulatságban viselt álöltözet, álarc, jelmez szinonimája.
Közép-Európában az ivászathoz kapcsolható farsang szó terjedt el, máshol a karnevál szóval jelölik ezt az időszakot.
A karnevál szó olasz eredetű, valószínűleg a Carne, vale! ’Isten veled hús!’ mondatot sűrítették bele. Ez a kifejezés a XIX. században a magyar nyelvben is meghonosodott.
A téli hónapok kopársága után a tavaszvárás első nagy ünnepe a farsang.
A lakomák és vigasságok azt a bőséges örömöt fejezték ki, amivel a természetet is hasonló bőségre kívánták késztetni. Bár az egyház sokáig nem nézte jó szemmel, eleink már a középkortól, a 15. századtól tartottak farsangi mulatságokat.
A farsang három utolsó napjához kapcsolható a legtöbb népszokás:
- farsangvasárnaphoz
- farsanghétfőhöz
- húshagyókeddhez
Valójában ez az igazi farsang, s ezt a záró akkordot hívták „farsang farkának”. A húsvéti böjt előtti szórakozás három napjára használták a „felkötjük a farsang farkát” kifejezést is.
A farsang utolsó napja Húshagyókedd, ezen a napon finomakat és nagyokat ettek, ekkor lehetett utoljára szeszesitalt inni.
Farsangkor három napos táncmulatságot tartottak, melynek gyakran a kocsma volt a színhelye. A legények sorra járták a lányos házakat, hívogatták a lányokat és a táncköltségre, a muzsikusok megfizetésére adományokat kértek. Farsang alkalmával nemcsak a legények és a lányok rendeztek táncos mulatságokat, hanem a házasemberek, a céhek, az ipartestületek, az asszonyok, és még a gyerekek is.
A házasemberek batyusbálja, vagy más néven kosarasbálja nevében is jelzi, hogy a tánc mellett fontos szerepe volt ilyenkor az evésnek, lakomának.
A cibere tálalása azonban már a közeledő böjtöt idézte. A cibere többféle savanyú leves gyűjtőneve. Böjti étel volt a vízben főtt aszalt gyümölcs a szilvacibere, az erjesztett korpa leve a korpacibere.
A farsangi báloknak a párválasztásban is nagy szerepük volt.
Az udvarlás, párválasztás, lakodalmak legfőbb ideje a hagyományos paraszti életben ez az időszak volt.
Ha valaki nem kelt el, azt viccesen tréfálkozva, vagy éppen kissé durvábban figyelmeztették arra, hogy még egyedülálló. A vénlánycsúfolásnak különböző változatai voltak, pl. tuskóhúzás, kongózás, szűzgulyahajtás, állakodalom.
Egyes helyeken tüzes kerekeket görgettek, remélve, hogy a földi tűz segíti a Napot abban, hogy erőre kapjon. A farsangi időszakhoz tartozmak a kormozás, busójárás, téltemetés szokásai, melyek mind a tél elűzését jelképezték. A telet leváltó tavasz küzdelmét jelmezekbe bújt emberek játszották el. A végeredmény minden esetben a tavasz győzelme volt.
Sok helyen a telet szalmabábuval jelképezték, melynek elégetése egyben a búcsút is jelentette a hosszú, sivár téltől.
A palócoknál virágvasárnapon (húsvét előtti vasárnapon) került sor a kiszehajtásra. A kisze egy jellegzetes böjti étel: savanyú gyümölcs- vagy korpaleves, amit télen nagyon meguntak az emberek, és meg akartak szabadulni tőle annak reményében, hogy a tavasz végre meghozza a bőséget, friss eledelt. A lányok az előző évben férjhez ment menyecske ruháiba öltöztettek egy szalmabábot, ami a kiszét szimbolizálta. Ezt a bábot elvitték a legközelebbi patakig, és éneklés közben levetkőztették, majd a vízbe dobták. Ezután jött a jóslás, jövendölés a hajadonoknak. Abból, hogy a víz a bábot hogyan és merre vitte következtetéseket vontak le a jelen lévők férjhez meneteléről.
A szabályok felrúgása és kigúnyolása is hozzátartozik a farsangi időszakhoz. Az álarcok és a maszkok viselése is erre vezethető vissza. A névtelenség, az „arctalanság” biztosította a szabad véleménynyilvánítást.
A Farsangi időszak jeles napjai:
Január 6. Vízkereszt – az egyik legősibb keresztény ünnep, Jézus Krisztus megkeresztelésének a napja.
Január 22. Vince napja – termésjósló nap: “Ha megcsordul Vince, teli lesz a pince”.
Február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony napja – egyházi ünnep, időjósló nap is. Gyertyaszentelő napján „Inkább farkas ordítson be az ablakon, minthogy kisüssön a nap!”. A néphiedelem szerint ezen a napon a medve kijön a barlangjából, és ha meglátja árnyékát (vagyis szép, napos idő van), akkor megijed tőle, és visszamegy aludni, amiből arra következtettek, hogy hosszú, hideg tél lesz.
Február 3. Balázs-nap – gyertyát és almát szenteltek, s ezeket a gyermekek torokfájásának gyógyítására használták. A balázsolás ma is élő hagyomány.
Március 12. Gergely-nap – az iskola téli időszakának befejező napja, amikor a tanulók adományokat gyűjtöttek a tanítónak és az iskolának.
Újbuda 60+ Program
