Kenyeres Erzsébet, vagy ahogy mindenki nevezi, Nusi néni 1911-ben látta meg a napvilágot Csongrádban. Bár szüleivel és testvéreivel nagy-nagy szeretetben nőttek fel, a szegénység sajnos mindennapos vendég volt a családi házban. Nusi néni már 12 éves korától kezdve dolgozott, sokszor napi 12 órákat. Mint mondja fiatalkorában az egyetlen luxus az volt, amikor hetente egyszer megjutalmazhatta magát egy nagy pohár tejszínes tejeskávéval. Bár sok mindenért meg kellett küzdenie a tíz évtized során, ő nem panaszkodik: ugyanolyan vidám, szeretnivaló, kedves és nyíltszívű teremtés, mint leány korában. A megemlékezők között volt Nusi néni fia, Laci is, aki szintén az otthon lakója és aki szintén május 12-én töltötte be 80. életévét.
|
|
|
|
|
|
