Idősbarát Újbuda

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
december 18. hétfő, Auguszta

MÁJUS az ígéret hava

A latin Maius hónapot Ovidius szerint a meglett korúak (maiores) tiszteletére nevezték el. Valószínűbb azonban, hogy a régi római Maia istennő vagy férfi párja Maius volt a névadó. A görögöknél Maia a pleiászok egyik csillaga volt, Zeusz szeretője. Maia a növekedés és a szaporulat felett bábáskodott, s a május valóban a növekedés hónapja.

MÁJUS

PÜNKÖSD HAVA – TAVASZUTÓ – ÍGÉRET HAVA

A sokak szerint legszebb hónap jelölésére egyes vidékeken használatos a „tavaszutó” és az „ígéret hava” megnevezés is – előbbi egyszerű meteorológiai tényközlés, utóbbi magában hordozza a természet kiteljesedésének, a növények gyors fejlődésének, s ezzel együtt a biztos, gazdag termésnek a reményét is. Pünkösd havának viszont nem mindig indokolt nevezni: a húsvéthoz kötődő, úgynevezett mozgó ünnepről lévén szó, az gyakran már június elejére esik. Az idén május 15-16-án tartjuk.

Ez az időszak a jövendő termés féltése, tisztító szertartások böjtös időszaka.

Rómában tilos volt ekkor új ruhát ölteni, házasságot kötni, és házaséletet élni, ekkor takarították ki a templomokat, mosták le az istenszobrokat, mintha csak a hónap előkészület lenne a nyárközépi nagy ünnepekhez.


MÁJUS ELSEJE

1889-ben a II. Internacionálé megalakulásával lett a nemzetközi munkásmozgalom, a Munkaünnepe.

Már a XV. században is május első napján a házakat zöld lombokkal díszítették fel. Temesvári Pelbárt prédikációjában utal arra, hogy ezzel a szokással két apostol: Fülöp és Jakab vértanúságára emlékeznek, de hozzáteszi azt is : „Inkább azonban abban kell keresnünk a magyarázatot, hogy ma van május elseje, és ezen a napon a világ fiai ősidőktől fogva árnyas erdők és ligetek kellemességével, madarak énekével gyönyörködtették magukat…” A májusi zöld ágat, a májusfát a székelyek jakabfának, jakabágnak, hajnalfának is hívták, másutt májfának nevezik.

A májusfa és a máj-kerék egyesítése a hónaphoz kötődő legismertebb népszokás a májusfaállítás, aminek azonban számos változata ismert a magyar nyelvterület különböző tájain. A májusfa a természet újjászületésének szimbóluma, az ifjúság tavaszi szokásainak Európa-szerte ismert szimbolikus kelléke. Magas, sudár fák voltak erre alkalmasak, melyeket a legények feldíszítve a kerítésoszlophoz rögzítettek éjjel vagy kora hajnalban. Színes szalagokkal, étellel-itallal is díszítették. Általában az udvarló legény vezetésével állították a fát, de egyes területeken a legények a rokonlányoknak is állítottak fát. Van, ahol május elseje a májusfaállítás napja: a legények éjszaka vágják ki és díszítik fel a felső részén koronás fát. Vagy ki-ki a saját szeretőjének-kedvesének háza előtt ássa a földbe, vagy a legénycsapat közösen járja végig a falut, közösen végzik el ezt a fontos feladatot. Vannak vidékek, ahol a májusfát pünkösdre állítják és vannak olyanok is, ahol az elsejére virradóra állított májusfát pünkösdkor bontják le. Gyakran a közösségeknek is volt egy közös fája, aminek a kidöntését ünnepély, és táncmulatság kísérte.

A britek a májusfát gyakran galagonyából készítik, amely a nyár visszatérte feletti örömet jelképezi virágzásával. Galagonyakoszorú ékesíti az ünnep főalakoskodójának, a „zöld embernek” a homlokát, ő az erdők szellemét képviseli. Galagonyakoszorút akasztanak e napon a tehénistállókra, hogy biztosítsa a jó tejhozamot (fehér virág a fehér tejet), a tetőgerendára azért teszik, hogy védje a házat viharok, szellemek és boszorkányok ellen. A középkorban viszont a galagonya még a boszorkányok fája volt, május 1. előestéje pedig az egyik az évente tartott négy „boszorkányszombat” közül.

MÁJUS 4. FLÓRIÁN NAPJA

Flórián a tűzoltók és tűzzel dolgozók védőszentje volt. Flórián tisztelete elsősorban Ausztriában és a környező országokban virágzik a késő középkor óta. Szent Ágota őrhelyére állítva tűz és árvíz ellen hívták segítségül.

MÁJUS 12., 13., 14. PONGRÁC, SZERVÁC, BONIFÁC (FAGYOSSZENTEK)

A melegedő időjárás hirtelen hűvösre fordul, sőt sokszor fagyot is hoz, amely a sarjadó rügyeket, vetéseket tönkreteheti.

Topolyán úgy tartották: „Pongrác kánikulában subában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot pedig agyoncsipkedték a szúnyogok, – ezért haragusznak ránk, emberekre és évről-évre visszajönnek, hogy bosszantsanak bennünket.”

Zagyvarékason úgy vélték, ha fagyosszentekkor nincs felhő, akkor sok bor lesz.Ha fagyosszentekkor nagy a hideg, akkor rossz termés várható.

A fagyosszentek után következő Zsófia is hozhatott fagyot.

A földművelő munkában a fagyosszenteket többnyire megvárták, és csak utána ültették az uborkát, babot, paradicsomot.

MÁJUS 16. NEPOMUKI SZENT JÁNOS NAPJA

A hajósok, dereglyések, hídvámosok, vízimolnárok védőszentje volt. Tiszteletére valóságos vízi körmeneteket rendeztek. Baja városában az ún. Jánoska-eresztést eleinte csak a vízimolnárok ünnepelték. Estefelé kihozták a szent szobrát, zöld ágakkal, templomi zászlókkal, fáklyával, égő gyertyákkal dereglyére vagy kompra vitték, és egy feldíszített emelvényre állították. A dereglyét kivilágított, feldíszített csónakok követték. A vízi körmenet evéssel-ivással, mulatsággal fejeződött be a főtéren.


MÁJUS 25. ORBÁN NAPJA

Orbánt a néphagyomány a fagyosszentek közé sorolja. Az Orbán-napi hideg a szőlőnek árt a leginkább, ezért sokfelé szobrot emeltek számára a szőlőben, és Orbán-napon körmenetben keresték fel. A szőlőtermelő falvak a szőlőhegy védelmét és a bő termés biztosítását várták tőle.

A tavaszünnep szokásköre pünkösd ünnepéhez kapcsolódik, amelyet a Szentlélek eljövetelének szentel az egyház. Változó ünnep ez is.


Áldozócsütörtök, áldozónap
; Urunk mennybemenetelének ünnepe (Ascensio Domini;), húsvét után a 40. nap. Az ősegyház a IV. századig a Szentlélek eljövetelével együtt, pünkösdkor ünnepelte. Később a Szentírásból ismert húsvét utáni 40. napra került. A XII. századtól kezdett elterjedni az ünnephez kapcsolódó körmenet szokása. 1918-ig a húsvéti szentáldozás határnapja volt; ebből ered az egyedülálló, magyar név: áldozócsütörtök.


A pünkösdi király-választás szintén a történetileg jól dokumentált szokások közé tartozik. Már a XVI. században pünkösdi királyságnak nevezték az értéktelen, múló hatalmat. A pünkösdi királyt versenyjátékokkal (lóverseny, bikahajszolás, bothúzás, kakaslövés, gunár-nyak szakítás) választották, a győztes a legények vezetője, a legénybíró lett egy évig. A legények engedelmességgel tartoztak neki és hivatalos volt minden összejövetelre, lakodalomba.

A pünkösdi királynéjárás; a kislányok pünkösd köszöntője, pünkösdölése. A játékban a legkisebbik, legszebbik a királykisasszony, kiskirályné, cucorka. Négy nagylány kendőt tart a feje felett. „Meghozta az Isten piros pünkösd napját, mi is meghordozzuk királykisasszonykát.” mondókával kőrbe járnak, termékenységvarázsló szövegeket mondanak, majd szerencse kívánó mondókával a magasba emelik a királynét:„Ekkora legyen a kendtek kendere”.A pünkösdi királynéjárás dalainak másik nagy csoportját egyházi énekek alkotják.„A pünkösdnek jeles napján, szentlélek isten küldötte…”


A magyar kultúrában számtalan szokás kötődik még a pünkösdhöz.



Forrás:

Dömötör Tekla: Magyar népszokások

Országos Széchenyi Könyvtár http://jelesnapok.oszk.hu/prod/honap/05