Ilyenkor van a jelmezbálok, alakoskodások, maskarázások ideje, ahol mulattak, táncoltak. Mivel ebben az időben kevesebb mezőgazdasági munka volt, ezért ilyenkor rendezték a bálokat. Az elsőt 1385-ben VI. Károly és Bajor Gizella esküvője alkalmából tartották. Egyes tájakon Farsangkor különféle mulatságot rendeznek. Így ismert a házasemberek, az asszonyok, a gyermekek, az ipartestületek bálja. Ilyenkor az evés-ivásé a fő szerep.
Az igazi farsangi karneválok ideje az ünnepkört záró napokra esik: farsangvasárnapra, farsanghétfőre és húshagyó keddre. A záró három napot a farsang farkának is nevezik.
A farsang utolsó három vasárnapja a böjtelő, a böjti előkészület időszaka. Innen származik február hónap régi elnevezése: bőjt elé hava, egyszerűen böjtelő, majd következik március, böjt más (második) hava, másként, ritka főnévként böjtmás.
A farsang a tél befejeződésére utal, a téli ünnepkör része, a tavasz előhírnöke. Azt hitték, hogy tél végén a Nap legyengül és a gonosz szellemek életre kelnek. Napjainkban is ismert a téltemetés, télkiverés hagyománya, melyet különböző vidékeken különféle formában tartanak. Általában farsangtemetéskor az öregasszonynak öltöztetett rongybábút a vízbe dobják, vagy elégetik.
Farsang húshagyókeddel végződik, amikor még néhány finom fánkot elfogyaszthatunk.Ezt követi Hamvazószerda, ami a Húsvétot megelőző, előkészítő negyvennapos böjt kezdő napja. A következő napon a böjtöt felfüggesztették, hogy a farsangi maradékokat elfogyasszák. Ez a nap a torkos csütörtök.
Dömötör Tekla: Magyar népszokások és Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium könyve felhasználásával
60+Program
