1996-ban a Hallás és Kommunikációközpont (the Center forHearing and Communication, CHC) kezdeményezésére elindult egy évente megrendezésre kerülő eseménysorozat, amely felhívja az emberek figyelmét a minket körülvevő hangok és zajok ártalmaira. Világszerte általában április 26-án megemlékeznek a Csend Napjáról, amely ráirányítja a figyelmet környezetünk akusztikai állapotának jelentőségére, fontosságára.
Közvetlen környezetünk „hangtérképe” jellemzi az adott lakókörnyezetet, településrészt. Ez alapján megállapítható, hogy milyen mértékben károsító a minden korosztályt érzékenyen érintő jelenség a zaj, különösen a városi övezetben. A forgalmas, központi helyszínek, utcák, csomópontok, bevásárló központok közelében több káros zajártalom éri az ott tartózkodókat, mint a kertvárosi, csöndes, parkos, erdős területeken.
Általában 55 decibel feletti hangerősség zavarja az ember komfortérzetét. 30-40 decibelnél alvászavar léphet fel, 85-90 decibel már halláskárosodást okoz. Budapesten az utcai zajszint eléri a 75-80 decibelt. Ezek részben a háttérzajok, másrészt a kommunikáció során létrejött zajterhelések. Alattomos problémák előidézői lehetnek, amelyek csak jóval később jelentkeznek pl a szívverés gyorsulása, a vérnyomás emelkedése, vagy a stresszre való hajlam kíséretében.
A káros következmények mérsékléséért csak közös összefogással és cselekvéssel tudunk fellépni, amiben mindenkinek van felelőssége. Befolyásoló pl a településfejlesztés kérdése, amit bonyolult szempontrendszer szerint a helyi vezetés koordinál. A lakóhely megválasztása az egyén dolga. Van aki jó infrastrukturával ellátott forgalmas csomópontban szeret élni, annak azonban számolnia kell a magasabb zajszinttel. Bárhol is éljünk, a hétköznapi viselkedésünkkel is óvhatjuk az egészségünket. Óvakodjunk pl a rendszeres hangoskodásban tartózkodástól, a hangos rádiózástól, tv-zéstől. Amellett, hogy kulturálatlan dolog zárt közösségi térben, vagy a járművön hangosan telefonálni, még káros is a nagy hangerő!). Hosszan sorolhatnánk a példákat, amikor nem is gondolunk a következményekre. A zaj helyett válasszuk a csendet!
A csend segíti az agysejtek regenerálódását, új sejtek létrejöttét a tanulási képességért, memóriáért, érzelmekért felelős területen. A csend kreatívvá tesz, ha a test pihen, az agy feldolgozza, rendszerezi az információkat, s ha ezt nem zavarják zajok, mobilizálódnak az érzelmek, emlékek, fejlődik a képzelőerő. A csend csökkenti a stresszt, oldja a feszültséget.
Az Értelmező kéziszótár szerint "csend" az az állapot, amikor hang, zaj nem hallatszik. Szenczi Molnár Albert már az 1500-as évek végén a magyar-latin szótárában 12 meghatározást közöl a csenddel kapcsolatban. Mérhetetlenül sokfajta csend van. Minden attól függ, hogy előtte hang, vagy zaj volt. Ebben az összefüggésben más lesz a csend élvezete, s a lelkiállapotunkat is másképp befolyásolja. Más érzések lépnek fel a vihar előtti, vagy a vihar utáni csendben, a csendes hóesésben, vagy a lavinazúgás utáni csendben. A veszekedés utáni csendben, vagy a valamire, valakire várakozás közbeni csendben. Más csendben elaludni, vagy a szerettünket csendben, örökre elaludni látni.
A csendet sokféle formájában megélhetjük. A kifejezéseink gazdag tárháza mind más és más érzést vált ki belőlünk: pl csendes utca, csendes álom, csendes eső, csendes élet, belső csend…vagypl ahogy a költő Tóth Árpád írta: "S félig illattá és csenddé szűrte át a dolgok esti lélekvándorlása. Illattá és csenddé. Titkok illata fénylett hajadban, s béke égi csendje. És jó volt élni, mint ahogy soha, s a fényt szemem beitta szívembe."
"...csönd, béke,
béke csöndje, csönd békéje,
csönd..."
(Weöres Sándor: DOB ÉS TÁNC)
Sokan képesek már többféle technikával gyakorolni a csendben levést. Jógáznak, meditálnak, relaxálnak. "A csend összefűzi a gyakorlót a saját elméje csendjének mezejével, és annak a kegyelemnek a csatornájává válik, amely folyamatosan áramlik a Himalájai Mesterek ősi láncolatán keresztül." (Szvámi Véda tanítása)
A balinéz emberek különös ünnepséget tartanak a csend napján. Nyepi a csendben levés napja, amikor egész Bali elnémul, s szigorú szabályok lépnek életbe. Az emberek nem hagyhatják el az otthonaikat, tilos az utcára menni, a forgalom leáll, elnéptelenedik az egész sziget, a tengerpart. Naplemente után pedig az egész térség sötétségbe borul, nem engedélyezett a világítás. Tilos tüzet, lámpát gyújtani, a hangos beszéd, bármilyen elektromos eszköz használata, a fizikai munka, a szórakozás, a mértéktelen étkezés. A hindu emberek elmélyednek önmagukban, gondolataikban, önvizsgálatot tartanak. Ebben a befele fordulásban, meditációban számot adnak az életükben jelen lévő szeretetről, türelemről, kedvességről. A Balinéz hitvilág úgy tartja, hogy ezen a napon az elmélkedést azért kell teljes némaságban és sötétségben tartani, mert ekkor vonulnak el Bali felett a gonosz, ártó szellemek, akik a sötét és csend miatt úgy gondolják, hogy a sziget néptelen, így békén hagyják és tovább állnak.
Ez az Ogoh-Ogoh fesztivál minden évben az egyik leglátványosabb, legérdekesebb eseménye Balinak, melyet az idén március 1-én tartottak.
Újbuda 60+ Program
