A rómaiak nemek szerint elkülönítve használták tisztálkodásra a fürdőiket. A nők ezért igyekeztek minél kisebb ruhadarabot viselni. A középkorban csak nagy ritkán mosakodtak, fürdőztek. S ezt szemérmességből hosszú, bokáig érő ingben tették. Aki a természetes vízben akart megmártózni, leginkább pucéran tette. A nemes embereket a szolgáik őrizték, nehogy így lássák őket.
Angliában és Németországban a 19. században jött divatba a tengerparti pihenés. Irodalmi művekből ismerjük, hogy vizitek, bálok, ötórai teák, tengerparti séták során szórakozott a korabeli társadalom. Természetesen egy hölgynek sem jutott eszébe megmártózni a habokban, de a tengerparti programokhoz speciális ruhát viseltek. Hosszú, bokáig érő fodros darabok voltak ezek, szigorúan a nyaknál záródó felsőrésszel. Kesztyűt viseltek mellé és csipkés napernyőt tartottak, nehogy nap érje testüket. Majd később a vízben történő megmártózáshoz törökbugyogóra hasonlító ruhadarabot és mindent eltakaró hosszú ujjú felsőt hordtak. A korabeli erkölcsök tiltották a közös fürdőzést, s azt, hogy akár az azonos neműek is egymás fedetlen testét meglássák. Külön szertartást jelentett a fürdőzés, amikor a szolgák szekereken a vízbe vontatták a fülkéket, amiben uraik átöltöztek és a vízbe csobbantak.
A 19. század második felében terjedt el a sport, így az úszás is. Ehhez megfelelő térd alá érő bugyogót és matrózgalléros felsőt viseltek az előbbi igen kényelmetlen ruhákkal ellentétben. A 20-as években a feminizmus korában a hölgyek küzdöttek a szavazati jogokért és a testhez simuló, az alakot is megmutató fürdőruhákért is. Szép csendben zajlott a fürdőruha forradalom. 1921-ben egy amerikai cég dobta piacra az első testhez simuló fürdőruhát kötött gyapjú anyagból, melyet a 30-as évekig viseltek az úszáshoz. Az egyrészes fürdőruhát a II. világháború után váltotta fel a kétrészes, amely egy autószerelőből divattervezővé váló fickó fejéből pattant ki. Mivel sejtette, hogy ötlete akkorát fog szólni, mint egy bomba, ezért arról a szigetről nevezte el, ahol az atomkísérletek folytak, Bikini atollról. Nagy durranás volt, az első darabot egy sztriptíztáncosnő mutatta be. Jó tíz évbe telt, míg Európa elfogadta, de ehhez nagyban hozzájárult BrigitteBardot, aki imádott bikiniben fotozkodni. A fürdőruha még egy botrányt megélt, amikor 1964-ben megjelent a monokinire keresztelt változat, amely csak az alsó részből állt. A hír egészen a Vatikánig ért, a pápa elítélte az ördögi darabot. Rövid időre lecsillapodtak a kedélyek, amikor megjelent a tanga fazon. Lehet még tovább csökkenteni a méretet?
Újbuda 60+ Program
